Az év első élménydús természetjárását Érolaszi-tó környékén tettük meg. Erre a helyre egy régiségivásárnak köszönhetően figyeltem fel. A sétát és a nézelődést összekötve egy kellemes szombati napot töltöttünk itt. Nagy ijedtségekben, ugyanakkor kellemes meglepetésekben is volt részünk. Tarts velünk és mindent elmesélek!
Jó pár nappal korábban kilestük az időjárás előrejelzésekben, hogy húsvét hétvégéjén nagyon jó idő lesz. Valóban a szombati napon már a reggel érezhetően melegebben indult. Hogyan ünnepelhetnénk jobban a húsvétot, mint egy jó természetjárással.
Érolaszi-tó
Az Érolaszi-tó vagy sokak által csak Olaszi-tónak nevezett hely Nagyváradtól északra körülbelül 45 kilométerre található. A tó Székelyhíd és Érolaszi között terül el. Nagyváradtól körülbelül egy órát utaztunk autóval a célpontig.
Első benyomások és egy régiségvásár
Amint megérkeztünk máris felfigyeltünk a szépen zöldülő fűzfákra, a rikító friss fű színére, a lápos, nádas tóra és a túloldalon lévő óriási fákra. A vásárt gyorsan bejártuk, sok árus nem volt, gondolom az ünnep miatt. Láttunk érdekességeket, ötleteket, de nem vásároltunk semmit.
Mivel ennyire gyorsan végeztünk és felkeltette figyelmünket a tó túlsó partján lévő kitavaszodó erdős rész, ezért el is indultunk egy sétára.
Érolaszi-tó felfedezése
Az Érolaszi-tó teljesen ismeretlen volt számunkra. Nem tudtunk semmit erről a helyről és nagy meglepetés volt, amikor a töltésen átérve, a túloldalon, egy információs tábla jelezte, hogy egy természetvédelmi terület szélén vagyunk. Gyanúsan szépek voltak, érintetlennek tűntek, már első pillantásra, a fák és az egész környezet.
Az információs táblán szerepelt, hogy pontosan miért is nyilvánították ezt a területet védetté. Milyen növény és álltafajok fenntartása miatt került kialakításra ez a Natura 2000-es terület. Emellett a betartandó szabályokat is közölték a látogatókkal.
Itteni természetvédelmi terület térképe:
Itt található egy román nyelvű bemutató videó erről a természetvédelmi területről.
A nagy meglepetések sorozata
A még bőségesen falevelekkel borított úton nem igazán láttuk hova lépünk. Néha sárosabb, vízesebb helyre érkeztünk, de néhol nagy meglepetésekben volt részünk. Sétálva és csendesen figyelve a természetet pár száraz levél alatt mozgás láttunk. Először azt hittem egy gyík, csakhogy nem szaladt tovább, hanem a falevelek alatt maradt. Messziről egy ág segítségével felemeltem a faleveleket és lám-lám egy béka lomhán lépegetett ki alóla.
A még nagyobb meglepetés csak ezután következett. Nyugodtan folytattuk az utunkat, egyre kevesebb falevél takarta a tó mellett elhaladó ösvényt. Hirtelen egy nagyot ugrottam félre, mint egy ijedt macska, mivel lépegetés közben szinte a lábam alatt egy nagy barna csomó megmozdult. Aminek, első pillantásra, azt hittem, hogy egy sárcsomó… hát nagyon nem az volt. Jó volt a reflexem, de utólag belátom, hogy túlságosan is megijedtem. Három, de három béka volt egymás hátán, toronyba és lassan megmozdultak, pont annyira, hogy a frászt tegyék belém. Utólag nagyon viccesnek tűnik ez a történés.
Ők a tettesek:
Ezután beláttuk, hogy az Érolaszi-tó és környéke csupa meglepetéseket tartogat számunkra. Figyelmesek voltunk, hova lépünk és nem is kellett sokat haladjunk, újra találkozunk békákkal. Ezuttal csak ketten voltak egymás hátán. Aztán még egy békával.
Virágzó erdő
A békás zónát elhagyva a tavaszi erdő látványa fogadott minket. Az a sűrű élénk színű új levéltömkeleg, a sok színes, különböző formájú virágok, azonnal mosolyt csaltak az arcunkra. Nem győztük fotózni a sok szép növényt. Elfelejtettük a békás incidenseket és teljes nyugalomba sétáltunk tovább.
A következő információs táblán néhány itt élő állat- és növényfaj volt bemutatva. Pontosabban nyolc faj szerepelt rajta: fűzfa, tölgyfa, nagy szarvasbogár, nagy fakopáncs, zöld gyík, erdei béka, mocsári teknős és a békatutaj. A fakopáncsot hallottuk, ahogy dolgozott a fákon, a békákkal megismerkedtünk közelről is, a fűzfában gyönyörködtünk érkezésünkkor és indulásunkkor, de még bőven maradtak fajok, amiket fel tudunk fedezni következő alkalmakkor.
Sokan az erdőben medvehagymát szedtek és a frissen tépett növény illatát messziről éreztük. Az egy másik dolog, hogy mennyire okés ilyen védett helyről szedni…
Egy újabb információs táblára bukkantunk, amelyről megtudtuk, hogy egy szürke gém rezervátum van itt. Az itt található több mint 120 éves, 25-30 méter magas, tölgyfák ideális menedéket és fészkelő helyet biztosítanak a szürke gémeknek.
Visszaútunk
Eleinte azt hittük teljesen meg tudjuk kerülni a tavat, de ezt az öteletet elvetettük, amikor megláttuk, hogy a töltés nem teljes és egy szakaszon a lápos, nádas részen kellene átgázoljunk. A másik ok, amiért végül visszafordultunk, hogy nem szerettünk volna az akkor épp pihenő juhnyáj és az azt őrző kutyák között átgázolni, mert arra vezetett az út.
Visszafelé is megcsodáltuk a robbanásszerűen elinduló természetet. Élveztük, hogy végig az ősvény egyik felén az erdőt, másik felén a tavat nézegethettük, persze figyelve hova lépünk, tanulva az ide utunkból.
Végső gondolatok
Mi csak egy parányi, szélső részét néztük meg az itt található természetvédelmi területnek, de ez is elvarázsolt minket.
Összességében örültünk a jó, néha túl jó melegnek. 25 fok körüli hőmérséklethez még nem igazán szoktunk hozzá, de panaszra semmi okunk nem volt, mert a sétánk nagy részét az erdő árnyékában tettük meg.
A teljes utazásunk és sétánk alatt összesen 15 gólyával is találkoztunk, többen már fészekben ültek és utánpótláson dolgoztak. Tényleg itt a tavasz!
Ide még biztosan visszatérünk, mivel nagyon kellemes volt az itt eltöltött időn. Szeretnénk jobban felfedezni ezt a természetvédelmi területet és a közelben lévő Csíkos-tavat is.
Mennyire érdekes, hogy véletlenszerűen az ember milyen szép és értékes helyeket talál, csak épp el kell indulni otthonról, ki kell lépni a természetbe.
