Berkesi-szoros egy kevésbé ismert, nagyon szép, érintetlen, de útjelzésekkel ellátott hely. Már sokat hallottam és olvastam erről a túrázó, mászkáló helyről.
Természetesen felkeltette érdeklődésemet és mi is elindultunk felfedezni, ezt a rejtett terepet. Erről a nagyon kalandos és szép napunkról fogok beszámolni a következőkben.
Berkesi-szoros (Cheile Borzești)
Kolozsvártól 50, Tordától 20 kilométerre Borrév és Várfalva között található a Berkesi-szoros, románul Cheile Borzești. Ez a szoros sokkal szűkebb, mint a sokak által ismert Tordai- és a Turi-hasadék. Erdőben helyezkedik el és sokszor a patak szorosan a sziklafalak mentén tört utat magának.
Kalandunk itt
Vasárnap délután 14 óra körül érkeztünk meg a Buru (Borrév) menedékházhoz, ami a kiindulópont. Rengeteg autó volt végig az útszélén, a mellékutcában már messze nem volt parkolóhely. Kicsit megszeppentünk, de érthető, hogy most sokan túráznak városokhoz közel.
A kihelyezett térkép tanulmányozása után elindultunk. Nem sokat segített a térkép nekünk, inkább csak összekavart, mivel a piros körjelzés és a piros háromszög jelzés is egy darabig ugyanaz az útvonal. Ahogy elindultunk jobbra a térképtől kis emelkedő után máris egy útkereszteződéshez értünk. Mi a felső utat választottuk ami az azonos útvonala volt mindkét jelzésnek. Ez a patak felett visz, a hasadék oldalán túl, az erdőn keresztül. Néha lehetett látni a patakot a mélyben. Láttunk ott is mászkálni embereket, akkor még nem voltunk biztosak benne, hogy ott is van egy útvonal.
A tavaszi erdő, a sok különleges növénnyel és virágokkal nagyon csodás volt.
Viszonylag rövid táv megtétele után leereszkedtünk a patak mellé és ott egy kanyarba minden fára fel volt festve a piros körjelzés, nyilakkal együtt. Itt meg kellett volna forduljunk és a patak medrén végig visszamenni a kiinduló pontra. Minket nagyon megzavart az, hogy a térképen azt írta, akár 2 órás is lehet az út, s mi csak 10-15 perce voltunk az úton s máris vissza kellett volna fordulni. Ezért inkább tovább mentünk a patak mentén, alaposan kijárt, de nem jelzett ösvényen.
Mivel későn indultunk otthonról, máris megéheztünk és beiktattunk egy ebédszünetet. Szépen letelepedtünk a tavaszi erdei virágok és az azt gyakran látogató méhek közé. Piknikeztünk egyet s kávéztunk, mindezt low waste módon. Újrahasználható csomagolásban pakoltam, így csupán csak két banán héja maradt hulladék utánunk, amit természetesen hazahoztunk. A természetben ne hagyj magad után nyomot!
Folytattuk utunkat
Tele hassal kicsit nehezebben ment a mászkálás, de kis idő múlva újra lendületbe jöttünk. A kijárt ösvény sokszor átvisz a patakon és egy rövid út megtételével már előbukkannak a vízesések is. Találkoztunk egy újabb térképpel, ahol már egyértelművé vált, hogy a bal oldali, felfelé meredek útvonal a piros háromszög jelzésű út és a patak mentén haladó út, a patak felső szakaszán lévő vízesésekhez vezet.
A felső szakaszt is ajánlom, hogy megnézzétek. Csodás vízesések vannak. Itt található a szoros legmagasabb vízesése is. Mi emellett másztunk fel és haladtunk még felfelé a patak mentén. Aztán elérkeztünk egy nehezebb szakaszhoz, ahol nagy sziklákon kellett volna a patakot átszelni. Mivel elfáradtunk és nem volt térerő, nem tudtuk megnézni hol vagyunk, meddig lehet még menni, úgy döntöttük visszafordulunk. Ez, mint később kiderült jó ötlet volt.
Visszafelé nem a fenti szakaszt választottuk, hanem követtük a piros kört, ott ahol annyira össze voltak festve a fák. Néha a patak mederébe, néha a patak mentén haladtunk visszafele. Itt aztán értek meglepetések. Sok helyen annyira szűk volt a hasadék, hogy drótkötélen kellett a szikla oldalán, a patak felett haladni. Na erre nem számítottunk. Már nagyon el voltunk fáradva és akkor ért minket ez a meglepetés. Azért én kifejezetten élveztem és még akkor is a nehezebb drótköteles részt választottam, amikor simán lehetett volna a patak mentén szépen haladni, az alacsony vízállás miatt.
Elfáradtunk a végére és megértettük, hogy miért akár 2 óra is lehet az út. Ott ahol visszafordított az útvonal az lett volna igazából a piros körtúra. Végül is nagyon jól tettük, hogy a felső szakaszon is megnéztük a vízeséseket. A végére már teljesen kiürült a hasadék és csak mi túrázgattunk benne.
Ez a napunk is nagyon különleges volt. Élményekben és látványban is nagyon gazdag. Jól esett kicsit a szabadban lenni mászkálni és élvezni a tavaszi enyhe időt. Berkesi-szoros ugyancsak egy érdekes és különleges hely. Ha környéken jársz túrázz egyet vagy csupán csak sétálj a patak mentén.
Nézd meg az összefoglaló videót a Berkesi-szorosról:
