A szombati sétánk Kolozsvár felett nagyon jól esett és igazán ki tudtunk szabadulni a mindennapok körforgásából. A még számunkra ismeretlen Kolozsváriak erdejében, vagy más néven Ifjúsági Parkban jártunk, de ez a séta helyszín véletlenül alakult így. Tarts velünk a februári, közeli sétánkon, így virtuálisan.
Hosszú hét után nagyon vágytunk már egy kis természetjárásra. Egyszerű kiruccanásban gondolkodtunk, ezért egy közeli, viszont számunkra még ismeretlen desztinációt választottunk. Igazából teendőnk volt a város egy egészen másik felébe. Viszonylag távolabb kellett menjünk jelenlegi lakhelyünktől, ezért az ottani ponthoz közeli helyet néztünk ki. Nem akartunk messze menni, más kitérőt tenni. A Google Térképen körbenéztünk és így esett a választás erre a viszonylag új parkra.
Séta a természetben
A legtöbb természetjáráskor nem igazából a helyszín a fontos. A lényeg csupán az, hogy kint lehetünk a természetben, a friss levegőn, más környezetbe találjuk magunkat. A elmúlt sétánk Kolozsvár felett sem a helyszín miatt volt feltétlenül érdekes.
A Kolozsváriak erdeje, vagy Ifjúsági park egy ipari zóna melletti domb oldalán van kialakítva, közel a repülőtérhez. Pontosabban az Írisztelepen, a Szentgyörgyhegyi (Muncii) út mellett, itt található. A park magasabban fekszik, mint az épületek és maga a város nagyrésze.
Több kilátópont is van a területen, ezért éreztük kicsit úgy, hogy Kolozsvár felett vagyunk. A park legmagasabb pontját megmászva elénk tárult Kolozsvár nagy része. Mivel kicsit félreeső helyen van a park, jól jött a fényképezőgép, amit távcsőnek használtunk.
Szeretem ezeket a random természetjárásokat. Sok tervezést nem igényelnek, új helyeket lehet felfedezni. A már többször látogatott helyeket más szemszögből lehet megfigyelni, más részleteket meglátni.
Télen, amikor még minden kopár, sárga, elszáradt, már hó sincs, nehezebb elindulni a természetbe. Valahányszor ilyen télies napon mozdultunk ki, mindig jól telt, többek között azért is, mert nem voltak nagy elvárásaink.
Ilyenkor az ember jobban tud figyelni az apró dolgokra. A kis bokrokra, madárkákra, elhagyott csigaházakra, érdekes formájú kövekre, bogyókra, zöldebb növényekre.
Sétánk Kolozsvár felett csak pár órát tartott, mivel eléggé fújt a szél és borús idő volt. Ennek ellenére élvezetes volt a séta, kiszellőztettük a fejünket, megpihentettük a szemünket a távolba nézve.
Természetjárásokkor az ember másra figyel, mint otthon a négy fal között. Más beszélgetések folynak le, változó témák jönnek elő. Ezért is amikor tehetjük kimozdulunk itthonról.
Mint már említettem, nem a helyszín a fontos. A lényeg, hogy kimozduljunk és töltsünk minél több időt a természetben, bármilyen évszak legyen is.
