Befagyott Bélesi-tó (Jósikafalvi víztározó) felszínén érdekes formák rajzolódtak ki, a több napos negatív hőmérséklet miatt. Ezért is döntöttük úgy, hogy az utolsó téli természetjárásunkat itt tesszük meg. Mi újat tudott mutatni számunkra ez a már sokszor látogatott hely? Mutatom.
Az elmúlt héten többször is találkoztam közösségi médiában pár olyan fotóval, ahol a befagyott Bélesi-tó látszik és a rajta kialakult különleges formák. Számos hírportál átvette a fotókat és nagyon ritka természeti jelenségnek hívta ezt.
Maga a befagyott Bélesi-tó nem egyedi jelenség, mivel egy víztárózóról van szó és a nagy betonfal mentén felgyűlt víz minden télen befagy.
Bélesi-tó (Jósikafalvi víztározó)
A Bélesi-tóról vagy más néven Jósikafalvi víztározóról már írtam előző beszámolóimban is.
Kolozsvártól 60 kilométerre található, a Gyalui-havasokban, az Erdélyi-középhegység északi részén. A gátat az 1970-es években építették a Meleg Szamosra. A víztározó kialakítása miatt az egykori Béles település lakói a közeli dombra kellett felköltözzenek. A víztározó 990 méteren található és hossza 13 kilométer.
Télbúcsúztató természetjárásunk
Elmúlt szombaton tiszta, napsütéses, kellemes idő volt. Jó messzire lehetett ellátni és a plusz pár fokban kellemesen tudtunk sétálni. Kedvencem télen a napsütés, habár igen zavaró tud lenni így a fehér hó, de legalább a látvány nagyon kitisztul.
Először a kedvenc helyünkre mentünk, ahol teljesen le lehet menni a tóhoz. Két halászon kívül senki sem volt a parton és még ők is távolabb álltak. A tó, ezen a részen is, nagy foltokba be volt fagyva. Érdekes pattogó hangot adott ki, ahogy rásütött a nap. A kinti meleg és a nap ereje hatékonyan olvasztotta a nagy jégtömböket. Gyors falatozás után meg kellett mozduljunk, mert annyira nem volt meleg, hogy padon tudjunk tovább ülni.
Közben megjelent egy kiváncsiskodó, aki aztán lekötötte a figyelmünket és csatlakozott hozzánk. Egy kiskutya volt az új látogató, aki csendben mellénk jött, sőt még pózolt nekünk, aztán lefeküdt a kövekre és szundikált.
Sikerült egy darab jeget kivenni a vízből és azt nézegettük közelebbről. Érdekesen látszottak az apró részletek, de aztán a napsugaraktól és a kezem melegétől természetesen darabokra esett.
Különös volt a nagy üresség. Meleg időben itt tele van csónakokkal, vízibiciklikkel, úszó házikokkal a part. Most semmi és senki nem volt. A víz szintje magasan volt így a partszakasz meglepően keskeny lett.
Ezt követően a gátat vettük szemügyre. Persze többször megálltunk, mert lépten-nyomon valami érdekeset fedeztünk fel.
Ritkaság a befagyott Bélesi-tó felszínén
A gát mentén a víz valóban nagy területen befagyott és sikerült nekünk is meglátni azt a ritka természeti jelenséget, amiről előző napokban olvastunk. Már a gáttól távolabb eső része a jégnek elolvadt, de a gát betonfala mentén még azért vastag volt a jég.
További természetjárásunk ismeretlen helyen
A gátat magunk után hagyva, sétánkat egy mellékutcába folytattuk. Ez a rész még számunkra teljesen ismeretlen volt. Itt két túraútvonal is halad, a sárga és a piros körtúra. Nekünk nem volt eltervezett útvonalunk, csak élvezni akartunk a nagyon friss, fenyőillatú levegőt. Elég sokáig sétáltunk, több hétvégi házat is magunk mögött hagytunk. Mind gondolkodtunk mikor forduljunk vissza, de még mentünk a kanyargós úton felfelé. Aztán hírtelen utunkba került egy szabadon engedett kutya és az agresszív ugatásával, támadásba lendülésével véget vetett a haladásunknak. Itt megfordultunk, mert már amúgy is sokat jöttünk cél nélkül. Amint megfordultunk pár méter után egy másik kutya állta el az utunkat. Ő viszont csóválta a farkát és barátságos volt. Szinte az autóig kisért el minket. Végig előttünk járt, közben megfordult és megbizonyosodott róla, hogy követjük, mintha ő mutatta volna az utat.
Igazán szép télzáró természetjárásban volt részünk. A befagyott Bélesi-tó és az erdőben tett hosszú séta egy olyan élményt adott, amire biztosan sokáig fogunk emlékezni.
Remélhetőleg ezután valóban jön a tavasz, a maga ütemében.
