Zengőkő csúcs volt elmúlt hétvégénk túrázási célpontja. Hosszú idő után újra elővettük bakancsainkat, túrabotjainkat és útra keltünk. Szeptember első napjaiban már kissé hűvösebb volt, pont ideális idő egy hosszabb természetjáráshoz. Hozzánk szegődött négylábú társaink még érdekesebbé tették ezt a túrázást. Gyere járjunk együtt a lenti beszámoló által.
Szeptember első hétvégéjét Bihar megyei Vértop üdülőtelepen töltöttük. Meghatározó események kötnek ehhez a helyhez és idén mindenképp szerettünk volna visszajönni, nosztalgiázni, természetben lenni, új helyeket felfedezni.
Zengőkő (Piatra Grăitoare)
Zengőkő (Piatra Grăitoare) 1658 méter magaságban található sziklaképződmény. Elméletileg ez a sziklarész visszaveri a hangot, ezért kapta különleges nevét. Bihari-hegység egyik olyan csúcsa, amelyről csodás kilátás tárul környékre és a többi magasabb hegycsúcsra.
Zengőkő túrázásunk
A Salvamont hegyimentő épülete mellett kitett térkép tanulmányozása után indultunk útnak. A piros sávjelzést követve lehet a Zengőkő csúcsra érni. Ha jól számoltuk olyan 6-7 kilométer volt a teljes túra és körülbelül 500 méter szintkülönbséggel. A kitett információs tábla szerint 1,5-2 óra alatt lehet felérni. Nekünk ennél több volt, nem siettünk, gyakran megálltunk és már jó régen voltunk túrázni, szóval a hosszú nyár kicsit elkényelmesített.
Ez volt az általunk bejárt útvonal, de részletesen az oda és visszaútról lentebb írtam.
Felfele haladásunk
Elhagytuk a sípálya felvonó épületét és az erdőbe vezető úton kezdtük igazából a túrázást.
Gyakran voltak a jelzések és amúgy is az út egyértelműen jelezte merre kell menni. Nem volt felfele olyan rész, ahol ne tudtuk volna merre kell menni tovább.
Pont ezen az útvonalon kell menni a Nagy Bihar-csúcs (1849 métert) felé is. A Zengőkő csúcson kihelyezett tábla szerint még 3 óra túrázásra az Erdélyi-középhegység legmagasabb csúcsa.
Az erdőben kezdetben kis emelkedőn haladtunk előre. A fák között jó hűvös volt, erős levegő, fenyőillat, csend, mind jó hangulatot árasztott. Néhol a jobb oldalunkon ki lehetett látni a fák közül a távolabbi hegyekre, innen is tudtuk, hogy azért lassan haladunk felfele.
Egy jó gyaloglás után balra tértünk, felfele és elhagytuk az erdei utat. Tovább szűkebb és sokkal meredekebb út vezetett Zengőkő felé. Ezen a szakaszon megterhelőbb volt haladni. Időnként kemény emelkedő mellett nagy sziklák, kövek is nehezítették a lépést. Nagyon egyenletlen volt az út, árkok, sáncok futottak hosszában. Nem tudom, hogy mindig ilyen itt az út vagy a túrázásunkat megelőző héten leesett eső és vihar rendezte át így a terepet, de ezen a szakaszon jobban kellett figyelnünk hova lépünk.
Miután jól kifáradtunk és kimelegedtünk a mászástól jól esett, hogy végre magunk mögött tudtuk hagyni az erdőt és napsütésbe megpihentünk. Amint a fákat felváltotta az alacsony bokros növényzet már sejtettük, hogy nincs sok hátra. Innen gyakran fordultunk hátra, mert egyre jobban látszottak a körülöttünk lévő hegyek.
Amint felértünk a hegygerincre, jobbra fordultunk és folytattuk a túrát. Még egy kicsit sétáltunk többnyire egyenes terepen. Innen már láttuk a távolban azt a táblát, ami a csúcsot jelezte.
Fent a magasban
Amikor felértünk találkoztunk újra azzal a csoporttal akik sietősen haladtak el mellettünk még az erdei emelkedős szakaszon. Ők kis idő múlva el is mentek és miénk volt az egész csúcs. Itt falatoztunk, ittunk, megpihentünk és persze szemléltük a teljes panorámát ami innen látszott. A nap már kellemesen melegített, de még a felsőt magunkon hagytuk.
Fentről láttuk a Mócvidék néhány elszigetelt tanyáját, falucskáját, a Nagy Bihar-csúcsot, a Rozsda-szakadékot és még sok érdekes helyet.
Lefele utunk
Visszafelé egy jó darabig ugyanazon az útvonalon mentünk lefele. Aztán az erdős, sziklás meredek út mentén egy adott ponton a piros körjelzéssel találkoztunk, amely a sípályára vezetett. Hirtelen jó ötletnek tűnt átváltani arra az útvonalra, mivel a sziklás meredek részen nehéz volt a lépegetés még lefele is. Átszeltük az erdőt és a felvonó/sípálya felső részére érkeztünk ki. Innen a mellett alatt haladtunk lefele egy jól kialakított úton. Végül egy idő után már nem követtük a piros körjelzést, mert az a túlsó sípályákra vezetett volna, amely távolabb esett a szállásunktól. Így balra az erdőbe folytattuk az ereszkedést és végül újra a piros sávval jelzett erdei útra kerekedtünk ki. Innen már ismertük az utat és kis idő után meg is érkeztünk a felvonó lenti épületéhez.
Ezt az útvonalat nem feltétlenül ajánlom, mert szerintünk lehet hosszabbítottunk is. A piros sávjelzéssel ellátott út lefele is a megfelelő.
Medveügy
Mielőtt az erdőbe léptünk volna, azért előkészítettük a medvespray-t, azzal az elmélettel, hogy jobb felkészülni és utolsó lehetőségként ha szükséges használjuk. Még egy sípunk is volt a zsebünkbe. Ezekre nem volt szükség, még medve nyomokat, ürülékeket sem láttunk egész túrázásunk alatt. Azért végig beszélgettünk, énekeltünk, fütyöltünk, ezzel mindenki tudtára adtuk, hogy mi merre járunk, persze azért tisztelve a természetet és figyelve, hogy ne túlságosan hangoskodjunk.
Négylábú társaink az úton
Amint elindultunk szállásunktól két kutya és pár házzal fennebb egy harmadik kutya is csatlakozott hozzánk. Türelmesen megvárták, hogy készüljünk fel a túrázásra, ellenőrizzük a medvespray-t, a túrabotjainkat megfelelő méretűre állítsuk. Sokszor előttünk haladtak mintha az utat mutatták volna nekünk. Persze állandóan kóricáltak jobbra, balra be az erdőbe, ki az útra, bokrokba szökdöstek, egymással versenyeztek szaladásban. Mikor mi megálltunk ők is megálltak pihenni. Egy idő után, azért rajtuk is látszott a fáradtság, mintha várták volna tőlünk, hogy mikor állunk meg pihenni. Mindig árnyékos helyet kerestek a pihenésre és örültek az útunkba kerülő kis vízfolyásoknak. Nem gondoltuk volna, hogy velünk jönnek egész fel a Zengőkő tetejére, abban a viszonylag lassú tempóban, amiben mi haladtunk. Persze nekik jobban ment a mászás négy lábon, de ha kellett bevártak. Állandóan felfedező útra indultak és sokszor letértek az útról, de mindig előkerültek. A csúcson találtak árnyékot a bokrok tővében, és kevés vizet, amit mások hagytak nekik.
Többen meg felfele az útvonalon, elhagytak minket, hamarabb érkeztek a csúcsra, korábban indultak vissza, de a kutyák velünk maradtak. Lefele a másik útvonalon is követtek minket és bevártak. Végig a szállásig velünk tartottak, aztán a ház előtti udvaron lepihentek. Itt pihentek egész nap, jól elfáradhattak, mert még késő délután is aludtak.
Tippek erre a túrára
Megfelelő cipőbe indulj el, lehetőleg keményebb talpú bakancsba.
Kalap, sapka nagyon jól jön a nap ellen. Akár fényvédőt is használhatsz, amivel indulás előtt bekened a kitett testrészeidet, mint például orr, arc, karok, nyak, mellkas.
Nekünk segített a túrabot is, főleg az emelkedőknél és ereszkedőknél. Láttuk, hogy mások is használtak felele erdőbe szedett botot.
Legyen nálad elegendő folyadék, mert szükséged lesz az úton hidratálásra. Mi nem találtunk forrást az útvonalon.
Esőkabát is jól jöhet, ha nem is használod rendeltetésének megfelelően, ideális lehet leülni, kifeküdni rá.
Zengőkő túrázásra érdemes szerintünk korábban indulni, mert így elkerülhető a nagy meleg. Mikor ereszkedtünk le már elég kellemetlen volt a napsütés.
Jól esett ez a természetjárás, túrázás a hosszú szünte után. Ősz elején, amikor még nem esik olyan sokat, nagyon kellemes túrázni, szerintünk ilyenkor érdemes hosszabb útnak indulni. Jó ötlet volt a Zengőkő felfedezése, így szeptember elején. Összességében nem volt annyira megterhelő és a látvány, ami fentről kitárul elénk nagyon különleges volt. Látogass el ide te is!
