Zsibói botanikus kert viszonylag későn keltette fel az érdeklődésemet. Idei év tavaszáig nem is hallottam még róla, vagy nem jegyeztem meg. Végül ősz elején mi is eljutottunk ide. Erről a felfedezésünkről osztok meg infókat és érdekességeket.
Sajnos a tavaszi virágzáskor nem tudtunk eljönni, de nagyon élvezhető volt a séta, így kora őszi időben is. A nap első részében a botanikus kertet jártuk be és ezt követően látogattuk meg a Sárkányok kertjét, amiről itt már írtam egy élménybeszámolót.
Zsibói botanikus kert
Zsibó (Jibou) egy körülbelül 10 ezer lakosságú város, Szilágy megyében, Körösvidék észak-keleti részén, Zilahtól 25 kilométerre található. A botanikus kert Románia egyik különlegessége, amely a Wesselényi család telkén helyezkedik el. 1968-ben alapította meg egy Vasile Fati nevű tanár, innen származik a botanikus kert teljes román neve (Grădina Botanică „Vasile Fati”). Célja egy oktatási hely kialakítása volt, mindazok számára akik szeretik a természetet és érdeklődnek ez iránt. A kert különböző szektorokba van felosztva és ezekben valamilyen szempontok szerint vannak csoportosítva a növények. Különféle üvegházak, japánkertek, dísznövényesek, rózsások és ami különös, hogy akvárium komplexum, kis állatkert, madárház is található.
Barangolásunk első része
Az egyre erősödő növény szeretetem miatt már nagyon vártam ezt a napot. Szép őszi napon, másfél óra autózás után megérkeztünk a botanikus kerthez. Az autót a bejárat előtt kialakított parkolóba hagytuk. Belépő (10 lej) kifizetése után elindultunk felfedezni, ezt a számunkra még ismeretlen helyet.
A bejárat után egy felfelé vezető út mellett már megcsodálhatóak a szépen rendezett növények. Aztán felérve előbukkant az a jellegzetes épületcsoport, az üvegházak, amelyeket képeken már láttam.
Ami egy nagyon kellemes meglepetés volt, azok a mosdók épületei voltak. Igen, jól olvastad, a mellékhelyiségek épületei, mivel függőleges kert volt kialakítva rajtuk. Így néztek ki:
A kinti óriási kaktuszok megnézése után az üvegházak látogatása következett. A benti részekben rengeteg különleges, számomra ismeretlen, sokszor egzotikus növények voltak. Ezek az benti terek helyiségek és fajok szerint vannak csoportosítva. Itt sokat időztünk, nagyon jó volt itt sétálni és nézegetni a növényeket.
Ugyancsak bent lehet látni aranyhalakat, teknősöket és itt van az akváriumkomplexum is, ami nagyon meglepett minket. Meglepődtünk a mellettünk úszó óriási halaktól.
Ezután kint folytattuk a sétát. Az épületekkel szemben a bejárat irányába lehet látni a Wesselényi-kastélyt. Az üvegházak előtt sok-sok színű, akkor már száradó virágokat láttunk. Ezen a részen van egy szökőkút is és egy kis japánkert, tavacskával és középen egy szigettel.
Barangolásunk folytatása
Ahogy végignéztük alaposan a kapu és feljárótól látható részt, véletlenül, egy táblának köszönhetően, elindultunk az épületek között. Egy sor épület mellett, viszonylag szűk utcácskára kerültünk és pár méter megtétele után előbukkant egy óriási terület, aminek nem is láttuk a határait.
Ez egy új meglepetés volt, mivel nem néztük meg, ideérkezésünk előtt és eddig a pontig sehol sem, a botanikus kert térképét.
Innen kezdődött az igazi barangolás. Rengeteg irányba lehet folytatni a sétát, viszont jól ki van táblázva merre, mit lehet megnézni és térkép is van, ahol látható az egész botanikus kert felosztása.
Először a sokféle fák között sétáltunk, aztán a japánkerten mentünk át. Több tó van itt, jellegzetes piros híddal és építményekkel, tavirózsákkal, aranyhalakkal. A virágos részen gyorsan áthaladtunk, már nem volt mit nézni, elvirágzott minden. A gyűjtő tavat kerültük meg és itt két hattyú a tavon követett minket, ahogy haladtunk mellettük.
Ezután egy dombon lévő állatkertet néztük meg. Az állatkert elnevezés, szerintem túlzás, mivel két őzet és egy szarvast, meg néhány elbújt vaddisznót láttunk. Sajnos a madárház üres volt.
Visszafelé egy másik útvonalon a fűszernövények közé, majd a romániai növényzethez, végül a már ismert épületsorhoz értünk. Itt egy vendéglő és terasz van, viszont mikor mi voltunk, ez nem működött. Lassan visszasétáltunk az üvegházakhoz, még egy utolsó bekukkantás és elbúcsúztunk a kerttől.
Alaposan kisétáltuk magunkat, nem gondoltuk, hogy ilyen nagy a zsibói botanikus kert. Érdemes volt ősszel is meglátogatni. Sok-sok meglepetésben volt részünk. Nekem az üvegházak és a mellette lévő kis japánkert tetszett a legjobban. Szerintem itt mindenki megtalálhatja a kedvencét. Látogasd meg te is!
