Bükk-erdő és Salicea-tó Kolozsvárhoz nagyon közel lévő helyek, amelyek kiválóak egy természetjárához, az év bármely napján. Sokszor jártunk már itt és biztosan még fogunk jönni. Ősszel és tavasszal is nagyon élveztük az itt megtett kiruccanásunkat. Mutatom milyen volt itt, mit láttunk ebben a két évszakban.
Bükk-erdő és Salicea-tó elhelyezkedése
A Bükk-erdő és Salicea-tó (magyarul Szelicse-tó) Kolozsvár déli részén található természetvédelmi, pontosabban Natura 2000-es terület. Itt található:
Mivel aktuális lakóhelyünktől körülbelül 10-12 percre van autóval, többször jövünk ide megpihenni, természetben lenni, felfedezni és levegőzni. Minden évszakban voltunk már itt, szeretjük megnézni a változásokat és felidézni az előző évszakokban látottakat.
Bükk-erdő és Salicea-tó közelében található az Árpád csúcs, amiről itt írtam korábban egy beszámolót.
Következzenek akkor a beszámolók, időrendi sorrendben, először az őszi majd tavaszi itteni természetjárásainkról.
Ősz
2022 novemberében jártunk a Bükk erdőben és a Salicea (Szelicse) tónál.
Szép napsütéses, meleg időnk volt, ahhoz képest, hogy november közepe felé jártunk. A lombhullatók már régen ledobták a leveleiket, ezért kicsit csupasz látványban volt részünk. Itt-ott vörös foltok jelentek meg, néhány fán, bokron maradt terméseknek köszönhetően. Lábunk előtt meg többször felfigyeltünk a réti virágokra, növényekre, amelyek még mindig szinte teljes pompájukban voltak.
Sétánk során gyűjtöttem pár érdekes formájú kavicsot, nagyobbacska köveket, fadarabokat, mohát különböző benti kézműves tevéknyeségekhez, növényekkel kapcsolatos projektekhez. Télre készülve felszerelkeztem alapanyagokat, hogy majd legyen mivel foglalkozzak.
Elsétáltunk egy távolabbi részre, hogy csendben élvezzük a természetet. A nap utolsó erejét kihasználva leültünk a fűre és nézelődtünk, figyeltük a körülöttünk lévő élővilágot. A napsugarakat melege nagyon jól esett és elraktároztuk, gondolatban, jó hosszú időre.
Majd a pihenőnk után átsétáltunk az erdőbe is. A Bükk-erdő teljesen őszi formát öltött. Vastag levélrétegben néhol rendesen elsüppedtünk. A frissen lehullt falevelek még szárazak voltak és teljes formájukat megőrizték. Nagyon jó volt ezeket felölelni és feldobni, mint egy természetes konfettit. Az erdő zöld színét a mohák még valamilyen szinten biztosították, de már lassan ezeket is teljesen eltakarta az avarréteg.
Tavasz
Már nagyon régóta vágytam kimozdulni a természetbe, úgy, hogy ne legyünk sürgetve a hideg vagy a rossz idő miatt. Sétáltunk a tó körül, majd a dombokon le és fel és közben kerestünk egy jó helyet leülni.
Nagyjából ugyanazon a helyen telepedtünk le, mint ősszel. Ez a pont távolabb van az úttól és a többi sétáló, sütögető, grillező emberektől.
Végre a másik várva-várt tevékenységemet is meg tudtuk ejteni, mégpedig a kinti piknikezést. Annyira jó leülni a kis pokrócra, szépen megteríteni és csendben élvezni az otthonról hozott ételeket, italokat.
A domb ezen oldaláról már kicsit látszik a város egy része is, a többi ami előttünk volt tiszta természet. Dimbes-dombos vidék tárult elénk, távolban hegyekkel. Mindenhol az ébredező, zöldülő természet látszott, néhol fehéren virágzó fákkal, bokrokkal.
Tipikus áprilisi időjárásban volt részünk. Egyszer nagyon sütött a nap, rendesen égetett, máskor meg hűvös szél fújt és a nap a felhők mögé bújt. A nagyon gyorsan változó időjárás rendesen megmozgatott minket öltözködés formájában. Ahogy kisütött a nap kabátunkat, hosszúujju felsőnket levettünk, de amint felhős lett az idő, újra, minden réteget magunkra kaptunk. Ezt eljátszodtuk jópárszor, de a végén már rutinos öltözködők lettünk.
Még havas hegyeket is láttunk a távolban, ami arra emlékeztetett minket, hogy bizony két hete még a városban, alacsonyabb fekvésen is havazott.
Az állatvilág is felébredt, elindult és aktívan éli mindennapjait. Állandó madárcsiripelésben volt részünk és amint lefeküdtem a pokrócra a rovarok hangja is jobban hallatszott. Ha jól sikerült meghatározni zöld küllőt is láttunk gyorsan elszállni felettünk.
Az őszi természetjárásunkhoz hasonlóan az erdőt is megnéztük egy kicsit.
A Bükk-erdő foltokban tele volt virágokkal. Az ősszel lehullott levelek már nagyon vékony rétegben látszodtak. Az ösvényeken, ahol sokan járnak, már teljesen eltűntek. A virágokat közelről szemügyre vettük, élveztünk az általuk hozott színkavalkádot. Sajnos az erdő szélén, az egyszerűbben megközelíthető helyeken, pont előttünk, gyerekek, felnőttekkel együtt tarolták le az összeset virágot. Csak pár percre mentünk tovább, azzal a gondolattal, hogy visszafelé lefényképezzük azokat a szép virágokat, de meglepetésünkre szinte egyet sem találtunk mire visszamentünk.
Bükk-erdő és Salicea-tó – záró gondolatok
Bükk-erdő és Salicea-tó számunkra valahogy megunhatatlanok. Minden alkalommal tudunk valami új dolgot felfedezni, valami újra felfigyelni. Ezért érdekes ugyanazokra a helyekre gyakran visszajárni. Erre közeli célpontok egyértelműen alkalmasabbak. Ajánlom neked is, hogy találj magadnak egy természetközeli helyet, ha még nem találtál, amit egyszerűen el tudsz érni és látogasd meg legalább minden évszakban. Jó természetjárást!
