Oláhléta határában, egy magas dombra sétáltunk fel az idei tavasz első igazán napsütéses napján. Sokat vártunk és készültünk a kitavaszodásra és végre eljött ez is.
Márciusban, pont nagypénteken voltunk meglesni az újjáéledő természetet. Ezelőtt is voltak már melegebb, napsütésesebb napok, viszont mindig valamilyen más utaink, feladataink voltak. Ezen a napon már reggel korán elkezdett sütni a nap és egy felhőt sem lehetett látni az égen, ezért mindenképp ki akartuk használni a jó időjárást.
Oláhléta (Lita)
Oláhléta (Lita) Kolozsvártól körülbelül 30 kilométerre található falucska. A közelben hegyek, tavak is vannak és még sok más látnivaló. A dombok között vannak elszórva a házak és az itteni falukat teljesen körbeöleli a természet.
Már nagyon vártam a jó időt, hogy kint legyek, élvezzem a csendet, a madarak csiripelését és kicsit kiszakadjak a hétköznapok mozgalmasságából.
A lent látható dombon jártunk. Egy ideje már szemezek vele és többször megjegyeztem, amikor láttam az útról, hogy ide fel akarok menni. A kiindulópontunkból ezt láttuk. A domb tetején látszik nagyon kicsibe a kereszt, ahova dimbes dombos terepen jutottunk fel.
Nyitott szemmel, füllel jártunk és sokmindent felfedeztünk. Az újraéledő természet számos alkalommal megmosolyogtatott. A sok virágocska, a néhol erősen zöldülő fű, a bimbózó fák, mind-mind csodaszépek voltak.
Úton felfelé még egy állat koponyáját is találtunk.
Sétálgatva le és fel a kis dombokon néhol énekes madarakat zavartunk meg lépteinkkel. Jó hangosan jelezték, hogy ők is felébredtek és elszállak felettünk.
Ilyenkor a száraz, kifakult domboldalon még inkább szembetünnek az új növények. Erős, élénk színűkkel felhívják magukra a figyelmet.
A domb tetején egy kereszt van felállítva a háborúban elhunyt hősök emlékére. Emellett a szél által jól megszaggatott, földre tepert zászlók maradékat is láttuk.
Fent természetesen megebédeltünk. Nagyon, de nagyon hiányzott már a kinti piknikezés. Ez volt a nap fénypontja. A természetjárás mellett a piknikezésre is nagyon vártam már. Ezen a napon mindkettőt összehoztuk.
Ebéd közben a hernyókat figyeltük, hogyan kúsznak fel több helyen is a száraz fűszálakra. A kilátást és a domb tetején eltöltött időnket négy sárga-fekete pöttyös pillangó is színesebbé tette. Többször is próbáltam fényképezni őket, de nem voltam egyszer sem elég gyors.
Ami mindenhol sajnos megtalálható
A sok szép mellett sajnos találkoztunk elég jelentős mennyiségű szeméttel is. Műanyag zacskókat, cigis dobozokat, sörös fémdobozokat, műanyag palackokat találtunk.
Bárhova megyünk a szemetünket ne hagyuk magunk után! A dombok, csúcsok tetején általában erősen szokott fújni a szél, ezért különösen figyeljünk a zacsikra, hogy a szél nehogy elvigye.
Mint a felkelő rovarok, kicsit mi is még mámorosak voltunk és ez a kis séta is jól kifárasztott. Nagyon jól esett újra a természetjárás. Ezzel remélhetőleg elindítottuk az idei szezont és sok szép napot fogunk a természetben tölteni.
Ha van rá lehetőséged te is nézz ki egy közeli helyet és fedezd fel!
