Vörös-szakadék egy olyan természeti képződmény, amelyre már régebb felfigyeltem, viszont eddig még nem sikerült meglátogatni. Október közepén, kihasználva a nagyon jó, vagyis túlságosan is jó időjárást, útnak indultunk és napunkat a Vörös-szakadék felfedezésére szenteltük.
Vörös-szakadék (Râpa Roșie)
A Vörös-szakadék, románul Râpa Roșie, Fehér megyében, Szászsebestől 3-4 kilométerre, ésszakkeletre található. A vöröses agyagoszlopok egy 10 hektáros természetvédelmi területen találhatók. A szakadék szélessége 800 méter és magassága 80-100 méter között változik. Ez a különleges vörös színű szakadék talajerózió során, domboldalból suvadással jött létre. A vörösagyag mellett, szürke, fehér, vörös homokkő, vörös és téglaszínű márga, fehér márgás mészkő is alkotja. Három különböző méretű 25, 21, 11 méter hosszú barlang található itt.
Nem összetévesztendő a Rozsda-szakadékkal, amely az Erdélyi-középhegység Bihar megyei részén található, Vertop határában. Erről a szintén különleges helyről itt írtam élménybeszámolót.
Megközelítés
Egy másfél órás autózás után érkeztünk meg a szakadékhoz. Legnagyobb részét autópályán tettük meg. Bármilyen navigációs rendszer segítségével egyszerűen eljutni a Vörös-szakadékhoz.
Szászsebes szinte bejáratánál, az autópályát elhagyva Lámkerék (Lancrăm) felé kell letérni. Innen jobbra eltérve és egy kisebb úton kell tovább haladni. Ez rövidesen már csak egy mezei út lesz és körülbelül még 3,5 kilométert kell menni. Ez a mezei út sokáig párhuzamosan halad a Szeben fele tartó A1 autópályával, majd el kell térni balra a szakadék irányába.
Mi fordítottan közelítettük meg a szakadékot. Az autópályát elhagyva Szászsebes központja felé tartottunk. Korrigálás után más útvonalat javasolt a navigációs rendszer és így kerültünk a Vörös-szakadék jobb (túlsó) oldalára. Amint elhagytuk az utolsó épületeket, átmentünk az autópálya alatt és balra folytattuk utunkat, a mezei úton, párhuzamosan az autópályával. Majd jobbra térve egyenesen a szakadék felé vettük az irányt. Ez az aszfalt nélküli szakasz ebből az irányból is körülbelül 3,7 kilométer volt. Az út minősége tűrhető, így szárazságba, sárban már biztosan nem lett volna ilyen sima a haladásunk.
Felfedezés
Érkezésünk után bakancsokat vettünk fel és mint sokan mások mi is a szakadék közepe felé indultunk el. Itt egy rövid erdős részen mentünk át, le és fel a dombon. Amint kibukkantunk elénk tárult közelről a szakadék. Itt egy magaslatra felmásztunk, ahonnan szépen látszanak még az apró részletek is. Ez a pont, mint később láttuk, egy kedvelt fotózkodós, pózolós hely, amit persze mi is kihasználtunk.
Spontán körtúra
Gyors terepszemle után úgy döntöttünk, hogy felmászunk a szakadék bal oldalán lévő dombon, ahol több embert is láttunk. Túrabotokat előkaptuk és nekivágtunk a hirtelen emelkedő domboldalnak. Sokat nem haladtunk, máris az első akadályhoz érkeztünk. Pont az ösvényen keresztül egy kidölt fa okozott kis fejfájást. Nagy nehezen átmásztunk, átbújtunk rajta, alatta, úgy hogy közben próbáltunk ne visszacsúszni a meredek domboldalon. Ahogy haladtunk felfelé lassan magunk mögött hagytuk a fákat, a szúrós bokrokat. Örültünk, hogy végre jöttek a felhők és már nem sütött a nap, amikor az árnyékos szakasz végéhez értünk. Viszonylag rövid mászás volt ez, de annál is megterhelőbb. Amint felértünk kitárult elénk az egész környék. Láttuk Szászsebest teljes pompájában, a szomszédos falukat és persze a sok dombot, hegyet.
Innen egy még érdekesebb szakasz következett, jobbra felfelé. A Vörös-szakadék egy olyan részét is láttuk innen, amely lentről elbújt az immár megmászott domb mögött. Itt is megnézhettük a különleges képződményeket. Az utunk következő része néhol, azért veszélyes is volt, de szerencsére csak pár méter volt rázósabb. Egyik részen sziklaoszlop, másikon pedig a szakadék további része volt. Ezt a nehézkes szakaszt elhagyva egy magasabb ponton leültünk egy nagyot pihenni. Sok volt egyszerre az adrenalinból. Előttünk és mögöttünk is jött egy-egy túrázó pár és láttuk, hogy őket is megdolgoztatta a felfelé tartó út.
Amint ott ültünk a hegyoldalon, a Vörös-szakadék szinte közepén, végig nézegettük a kilátást és csodálkoztunk a jó időn. Nagyon kimelegedtünk a mászástól, nem gondoltuk, hogy ennyire meleg lesz, így október közepe/vége fele.
Túrázás második része
A pihenő, ivásszünet után folytattuk a még mindig felfelé tartó utunkat. Ezen az útvonalon, körülbelül merőlegesen átszeltük a szakadékot. Amint kiértünk a domb/szakadék tetejére, egy bozotós, fás tisztás következett. Jobbra a szakadék felett sétáltunk tovább, szép őszi tájban, leveleket lehullató fák között. Végre az emelkedő rész véget ért és tovább egyenes terepen haladtunk. Mivel nem volt semmi jelzés sehol sem, többször megálltunk és nézegettük melyik ösvényen kellene haladjunk a sok közül.
Végül egy szántóföld szélén mentünk át és ennek végébe újra jobbra tértünk és lassan megkezdtük az ereszkedést.
„Via Transilvanica” előszőr
Mielőtt jobbra fordultunk megpillantottam egy médiából jól ismert narancssárga „Via Transilvanica” táblácskát. Nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy a túrázásunk pár méteren a híres Romániát átszelő „Via Transilvanica” útvonallal megegyezik. Már nagyon sokat hallottam erről az 1400 kilométeres turistaútvonalról, amely átlósan szeli át Romániát Putnától Szörényvárig.
Jó érzés volt pár lépést megtenni ezen a híres útvonalon, meglátni az útbaigazító táblát és egy díszes kilométerkövet is. Közben az autóból hazafelé, a mezei út végénél is megpillantottunk egy ilyen szépen megmunkált kilométerkövet.
Ereszkedés
Mivel valamilyen ponton újra el kellett térjünk jobbra hogy a körtúrát befejezzük és megérkezzünk az autóhoz, megálltunk tanácskozni. Közben a minket felfelé megelőző párt utolértük és mivel ők biztosabbak voltak az útvonalban, ezért követtük őket.
A „Via Transilvanica” kilométerkő után pár méterrel jobbra lefelé folytattuk az ereszkedést, az erdő szélén, az elkerített, legelő állatok irányába. Hosszú ereszekedés után a kerítéshez érkeztünk, ahol sikerült a nehéz fa kaput kicsit megtolni és áthaladni rajta. Ezt még egy másik kapuval is el kellett játszani, ezután már láttuk, jobbra, a parkoló autókat.
Jó volt újra leülni és egyet ebédelni az autóba, ilyen spontán túrázás után.
Vörös-szakadék összességében
Mi amúgy nem is gondoltuk, hogy túrázni fogunk. A bakancsokat és a túrabotokat csak biztonság kedvéért pakoltuk be. Én meg szoknyába és harisnyába indultam neki ennek a túrának. Érdekes élmény volt így körbejárni a szakadékot. A harisnyám tele lett pokhálokkal, bakancsom megtelt száraz, szúró növényekkel. A jó időt mindenképp ki akartuk használni és a Vörös-szakadékot több szögből is felfedezni.
Sajnos a szakadék környéke, főleg a parkolórész és az erdő nagyon szemetes. Látszik, hogy sokan látogatják ezt a helyet, mivel viszonylag egyszerű autóval a szakadék aljáig menni és ennek sajnos egyértelműen nyoma van.
A Vörös-szakadék mindenképp egy különleges hely, amelyet érdemes meglátogatni és nagyon vigyázni rá, mint bármilyen más helyre. Élménydús napot tudhatunk magunk mögött, ez is egy felejthetetlen emlék lett számunkra.
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%B6r%C3%B6s-szakad%C3%A9k
