Vércsorog-vízesés az Erdélyi-középhegység egy gyakran látogatott természeti szépsége. A 20 méter magas vízesés valóban szép látványt nyújt és a Vértopon töltött hétvégénkről hazafele mi is megbizonyosodtunk róla.
Mivel hazafele pont a vízeséshez vezető út mellett kellett elhaladjunk, ezért tettünk egy kitérőt és megismerkedtünk mi is ezzel a nagyon közkedvelt célponttal. Gondolom az egyszerű megközelítésének is köszönhető az a sok ember aki naponta megfordul itt. Pár évvel ezelőtt, amikor erre jártunk emlékszem, hogy rengetegen voltak a parkolóban, a vízesés fele vezető úton, ezért sem látogattuk meg. Idén, szeptember elején, reggel érkeztünk ide és elkerültük a tömeget.
Vércsorog-vízesés (Cascada Vârciorog)
Vércsorog-vízesés Fehér megyében található a Vércsorog nevű patakon képződött. Ez a patak a Zengőkő alatt ered. Zengőkő túrázásunkról itt olvashatsz egy beszámolót. A Vércsorog különleges név a környékre jellemző lilás, agyagos kőzetéről ered. A 20 méter magaságból lezúduló víztömeget még a Havasrekettyei, Menyasszony fátyol vízesés kistestvéreként is szokták emlegetni.
Kezdőpont
Vasárnap délelőtt, körülbelül 10 után érkeztük a kiindulópontra. Izlaz településen, a főút mellett kialakított parkolóba hagytuk az autót, amiért 10 lejt fizettünk. Mi voltunk az első érkezők, így a tömeget egyszerűen el tudtuk kerülni. Itt lehetőség van lovasszekerekkel és terepjárón is megközelíteni a vízesést, ilyen módon csak az utolsó pár métert kell megtenni gyalog. Gondolom ezeknek a lehetőségeknek is köszönhetően olyan forgalmas a hely.
Mi természetesen gyalog tettük meg az oda- és visszaútat is. Így sokkal jobban tudtuk élvezni a természetet, a teljes utat. Akkor álltunk meg amikor akartunk, fényképeztünk, lépten-nyomon mindent megcsodáltunk. Ezt a módot ajánlom mindenkinek, mivel az út egyszerű, talán csak 150 méter szintkülönbség van és ez a kis emelkedő is az út második felében érezhető.
Sétánk a vízeséshez
A parkoló mellett indultunk útnak, elhagyva a türelmesen várakozó lovakat. A parkolóval foglalkozó személy felhívta a figyelmünket, hogy előre haladjunk a tilos behajtani táblát figyelmen kívül hagyva. Végig sárga kör útjelzést kell követni, de nem szükséges keresni ezeket az útjelzéseket, mert nagyon egyértelmű merre kell menni. Kezdetben hétvégi házak mellett haladtunk el, néhány autóval is találkoztunk itt. Majd magunk mögött hagyva az utolsó házat is útunk az erdőbe folytatódott. Végig a patak mentén haladtunk, már maga ez is elegendő útjelzés volt. Néhányszor az út a patak másik felén folytatódik, de mindenhol kiépített pallók, hidacskák egyszerűvé teszik az átkelést. Mi az egyik helyen köveken lépkedtünk át a patakon, mivel nem láttuk meg a bal oldalt kicsit távolabb kiépített hidat.
Az út második része kicsit meredekebb. Ezt a részt követi egy sziklásabb, bányászmaradványos oldal, amely szélén, közvetlen a víz mentén kell lépkedni felfele. Csúnya, kőomlásos ez a hely, habár természetvédelmi terület és sok tábla jelzi, hogy tilos a bányászat, mégis így néz ki a vízesés előtti rész. Itt a kövek között, köveken sok-sok gyíkot láttunk.
Aztán hirtelen egy nagy lépés felfelé és balra bokrok között már megpillantottuk a vízesést.
Sétánk alatt egyszer hagyott el a terepjáró, amely két idős személyt szállított és körülbelül félútig egy lovasszekér jött mögöttünk. Egy helyen megvártuk, hogy elmenjen, mert nem akartunk tele szekér emberrel egyidőbe a vízeséshez érkezni. Ez a gondolat jónak tűnt, mivel miután megérkeztünk a vízeséshez egy rövid idő után ők már végeztek is a látogatással, így kettesben tudtuk sokáig élvezni a helyet.
A vízesésnél
A Vércsorog-vízesés lenyűgöző látványt nyújtott. Nem valami magas az esése, de a természet szépsége, különlegessége elvarázsolt. Érdekes a mohákkal benőtt sziklaoldal, amit állandóan mossa a víz.
Közelebb merészkedtem a vízeséshez, többször is, de csakis esőkabátban. A lezuhanó hideg víz eláztatott, de jól esett az erős napsütésben.
Hallagattuk a vízesés hangját, élveztük a friss levegőt, a csendet.
A vízesés mellett még egy kacsafarkú szendert is sikerült megmentenünk. Szegénynek a kis vékony pödörnyelve felcsavarodott táplálkozás közben egy virágra és nem tudott megszabadulni tőle. Sok próbálgatás után és miután ő is pár pillanatra megállt az szárnycsapkodásokkal, sikerült kiszabadítani. Rövid pihenés után aztán elrepült, reméljük minden rendben volt vele.
A vízesésnél még ez a fali gyík is megmutatta magát és annyira élvezte a napozást, hogy türelmesen pózolt is nekünk.
Visszaút
Visszafelé a kőomlást elhagyva kezdtünk folyamatosan találkozni érkező emberekkel. A legtöbben gyalogosan voltak. A visszaút második felétől hirtelen villámlás és dörgés sürgette meg a lépteinket. Sajnos az eső nem váratatott sokat magára, gyorsan el is kezdett esni. Abból az erős, gyanusan meleg napsütésből érezhettük volna már a vízesésnél, hogy valami készülőben van.
Az erős napsütésből, hirtelen vihar lett. Esőkabátokkal próbáltuk védni magunk és így elértünk a házakig, majd még kicsit haladtunk a parkoló fele, viszont nagyon elkezdett esni és beálltunk néhány fenyőfa alá. Innen továbbigyekeztünk egy régi épület mellé, aztán egy éppen bezárt palacsintázó eresze alá. Már nagyon kevés volt hátra az autóig. Megvártuk, hogy kicsit még csendesedjen az eső és elszaladtunk egyenesen be az autóba. Valójában körülbelül egy óra múlva érkezett az igazán fákat kifacsaró vihar, amikor annyira esett, hogy a panzióban ahol ebédeltünk az áram is elment.
Pont időben érkeztünk meg a vízeséshez és kis ázás után vissza a kocsihoz, így nem kellett sietnünk csak kicsit visszafelé. Az előrejelzés szerint csak késő délután kellett volna essen.
Indulás előtt érdemes ezért több forrásból is megnézni az időjáráselőrejelzést.
A Vércsorog-vízesés valóban egy szép látványosság, amelyet érdemes felfedezni. Jól ki kell választani az időpontot ennek a meglátogatására, mert akkor valóban élvezhető az egész út és a vízesés is. Örülünk, hogy eljutottunk ide. Remélem tetszett ez a kis virtuális barangolás és amikor a környéken jársz te is meglátogatod.
